A desszert

Ezen a részen lehet vitatkozni rágódni van ilyen olyan vélemény de tudjuk nem zörög a haraszt ha nem fújja a szél . És azt a vihart is lehet kevergetni a biliben ami abba belefér.... SZERETNÉM JELEZNI ,HOGY A „DESZERT” RÉSZT OLLÓZTAM TEHÁT NEM AZ ÉN ÍRÁSOM , ÉS NEM AZ ÉN ANYÁMAT KELL SZIDNI ÉS PLÁNE NEM VELEM ELL VITATKOZNI!!!!!!! ERŐS LELI FELKÉSZÜLTSÉGGEL RENDELEZŐKNEK AJÁNLOM !!! ÉS PERSZE AKIK TUDNAK GONDOLKODNI .

A DISPLÁZIA: Tenyésztői és sok kutatási eredményből, tapasztalatból ismert, hogy egyazon kutya csípőízületi státusáról minimális időeltéréssel különböző állatorvosok egymásnak ellentmondó véleményeket adnak! Sokszor ugyanannak a röntgenfelvételnek az alapján.
Az okok:
- a kutya "beállítása" a felvételhez
- a felvétel minősége
- a mérések pontossága
- a kiértékelő állatorvos jártassága, szakmai felkészültsége.

Ilyen sok bizonytalansági tényező mellett hogyan mondható egy vizsgálatról, hogy objektív, érvényes? Hogyan válhat az eredmény tenyészszelekciós szemponttá? Sehogy! Mert az érvényes vizsgálat kritériumai közt szerepel, hogy bárhol, bármikor, bárki által megismételve UGYANAZT az eredményt hozza! Ez a csípőízületi diszplázia szűrésekről NEM mondható el, mégis évtizedek óta elég ok arra, hogy nagyszerű állatokat vonjanak ki a tenyésztésből, ezzel tovább szűkítve a fajták génállományát, aminek egyenes következménye, hogy valódi örökletes betegségek ütik fel a fejüket.

(A teszt tárgyilagossága, objektivitása azt jelenti, hogy a mérés eredménye független a mérést végző személyektől. Mivel a tesztelés különböző fázisaiban a személyek szerepe eltérő, így az objektivitás három alapesetéről beszélhetünk: (1) adatfelvételi objektivitás, (2) értékelési objektivitás és (3) interpretációs objektivitás. Az első a tesztelési helyzetre vonatkozik, a második az értékeléssel, míg a harmadik például referenciaadatokkal kapcsolatos.)

Félreértés ne essék, nem a szűrések ellen beszélek, hanem az okok, a háttér, a módszerek, az alkalmazás, a következmények átgondolására és a konzekvenciák levonására buzdítok az alábbi cikkel.

”Az évezred tévedése az állatorvoslásban” címmel jelent meg egy publikáció Németországban – (alcíme: hibás takarmányozás okozta csipöizületi-diszplázia, mint a kutya nem örökletes vázmegbetegedése), szerzöje Klaus Dieter Kammerer – amely kezdetét jelentheti a csipöizületi diszplázia tényleges okai megismerésének, ennek következtében gyógyitásának, megelözésének és esetleg teljes kiküszöbölésének.

Mint genetikával foglalkozó ember, jómagam hosszú évek óta próbálom felvilágositani a kutyásokat az örökletesség dogmájának tarthatatlanságáról, a szelekció – és az ennek nevében végzett ”mészárlás” – értelmetlen voltáról. (A szelekció nevében évtizedek óta az állományok – egyéb tulajdonságokra nézve – legjobb egyedei kerültek a tenyésztésböl kizárásra, ezzel komoly kontraszelekciós nyomást okozva, gyakorlatilag minden eredmény nélkül!)

A fentiek bizonyitására a könyvböl vett idézeteket szeretnék felhasználni. Biztos vagyok benne, hogy ez az új elmélet nálunk is ugyanolyan elutasításra fog találni, mint a világ más tájain, hiszen hatalmas anyagi érdekeket – állatorvosok, takarmánygyártók – és az egzisztenciális előnyöket –tenyészirányitók – sért. Óriási hatalmú lobbik érdekeltek abban, hogy a ”Föld lapos és mozdulatlan maradjon”. (Hiába üldözték, égették meg a modern tanok hirdetöit, odázták el az új elméletek érvényesülését, attól, hogy sokan és nagy tekintélyek az ellenkezöjét állították, a Föld mégis gömbalakú volt és mozgott!) Ugyanígy egy ideig elodázhatják az igazság kiderülését a diszpláziákkal kapcsolatban is, elöbb-utóbb úgyis bebizonyosodik!

Az előszóban idézi a szerzö egy korábbi, e témával foglalkozó cikkével kapcsolatban egy – tárgyilagos – állatorvos véleményét: ”Ön a cikkével a kutya csípőizületi diszpláziájáról biztosan sok elutasitásra fog találni, mivel az Ön vég követekeztetései nagyon sokakat a legérzékenyebb ponton, az anyagiak területén érinti. E helyen szeretném Önnel közölni, milyen nagyon tetszenek az Ön által elöadottak és Önnel teljesen egyetértek.”

A szerzö korábbi, a témával foglalkozó írásai: ”Idöszerü jegyzetek a kutya csipöizületi diszpláziájáról” és ”A harmincéves háború”, az utóbbi cím utalás a harminc éve tartó eredménytelen küzdelemre a kutyák csipöizületi diszpláziája ellen Németországban.

A minden oldalról jelentkezö elutasitás és támadások kapcsán a szerzönek idönkent Schiller szavai jutnak eszébe: ”Kivonultam, felszabadítottam a népet és nem gondoltam arra, hogy a nép akar-e szabad lenni.”

”Mint minden nyugati országban, úgy az NSZK-ban is a kb 6 millió kutya 80-85%-a, többé, vagy kevésbé chronikusan és szubchronikusan májparenhyma károsodásban, anyagcsere betegségekben, emésztöszervi zavarokban, szívkeringési betegségekben, érelmeszesedéssel, immunrendszer-gyengeségben, gyakran fellépö allergiával, fertözésekben és daganatokban, valamint a csontos váz és mozgásrendszer megbetegedéseiben – diszpláziákkal az összes izületben, különösképpen a csipö izületben – szenved. A kutyák élettartalma jelentösen csökkent, miközben a rák a halálozási okok statisztikáját vezeti. Különösen a csontos váz betegségei a csipöizületi diszpláziával együtt közvetlen összefüggésben állnak az évtizedek óta tartó hibás takarmányozással, lévén annak közvetlen következményei.”

Ekkor visszatekint a CSD-val kapcsolatos fejleményekre: ”A CSD-t kutyánál elöször 1935-ben írták le és nagyobb figyelmet 1955 óta keltett. Az elsö publikációk a statisztikai és genetikai vizsgálatokról az USA-ból és Svédországból származnak. Az USA-ban 1955-1959 között Shales és Snavely csípö-diszplázia kísérletek keretében örökletes vonatkozásokról és örökletes faktorokról beszélnek. Ezt a felfogást vette át Berge (1957) az NSZK-ban. Eközben Bengt Henricson Stockholmban a Svéd Hadsereg németjuhászain átfogó statisztikai vizsgálatokat kezdett. Henricson ebben az idöben és elsö publikációiban 1959-ben Shales és Snavely álláspontját képviseli a CSD teljes örökletes voltáról. Olsson, Wamberg, Börnfors és tsai. Svédországban, valamint Riser az USA-ban átvették 1961-töl 1964-ig Shales, Snavely és Henricsson véleményét. 1970-ig további közlések jelentek meg Riser, Henricson, Olsson, Hutt és Wamberg tollából. Ekkor Riser megállapitotta, hogy a kutya táplálásának lényeges szerepe van a CSD súlyossági foka szempontjából. Ennek hatására Henricson revidiálta saját véleményét a CSD teljes örökletes voltáról és a környezeti hatásokat 60%-ban állapitotta meg. Ezzel egy idöben került bevezetésre a polygén öröklödés fogalma, amelyhez az NSZK-ban Loeffler is csatlakozott.

Shales elsö, 1956-os, a CSD-röl szóló lényeges közleményei óta megjelentek 1970-ig más szerzök pubilkáció is, amelyek a kutya csipö-diszplázia hormonális következményeinek tartják. Andren, Borglin (1961), Manson (1961), Pierce, Bridges és Banks (1965), valamint Gustafsson (1968) kisérletileg CSD-t tudtak elöidézni és a betegség etiológiája és patogenezise szempontjából az östrogének és cortisosteroidok átütö reakcióját jelentösnek nevezték. Lars Ekman a stockholmi Royal Veterinary College-tól 1986-ban szintén östrogén hormonnal ugyanolyan morfológiai változásokat tudott elöidézni fiatal németjuhászokon, mint amilyenek a spontán csípö-diszpláziánál megjelennek. Ugyanebben az évben Gustafsson greyhound kölyköknél östrogén felhasználásával az acetabulum és a femur elváltozása mellett, patologikus leleteket észlelt az egész csontvázon. Az évtized végén a finn Paatsarna változásokat tudott elöidézni fiatal kutyák váll- és térdizületeinek csont- és porcállományában somatotropin, thyreotropin és corticotropin hormonok adásával. Östrogénes kisérletei után Gustafsson (1972) a továbbiakban megállapitotta a somatotropin nevü növekedési hormon befolyását a csípö-diszplázia kifejlödésére.

1969-ben Seer ír a könyök-diszpláziának a csipö-diszpláziával történö egyidejü elöfordulásáról kutyáknál. Ezelött, 1960-ban az NSZK-ban Niemand egy a kutya egész csontvázán észlelhetö általános osteoporozist + CSD-t állapitott meg és nagyon jó gyógyulási eredményt ért el anabolikus hormonokkal. 1966-ban Müller és Saar közölte a máig érvényes röngendiagnosztikai módszert és elkezdödött a CSD elleni harc. Elkezdödött egy tömegszelekció, a csipöizület röntgendiagnózisa alapján betegnek talált kutyák kizárása a tenyésztésböl. Ezt a módszert csak az erösen német befolyás alatt álló országok vették át. A nagy kutya- és állattenyésztö országok: Franciaország, USA, Nagy-Britannia nem követték ezt az értelmetlen szigort. Bár szürést ott is végeznek – önkéntes alapon – de a pozitiv eredmény nem kizáró ok sem a tenyésztésböl, sem a törzskönyvi nyilvántartásba vételtöl!

A könyv egy érdekes adalékot közöl a mögöttes okokról: ”Az állatorvosi karban és a szakirodalomban 1972-1974-es években egyidejüleg egy másik témáról is vita folyt, mégedig, az állatorvosi praxisok számánank növekedése, valamint azok alacsony bevétele és nyeresége, amely számos esetben existenciális gondokat okozott. Az újonan bevezetett röntgen módszer hozzájárulhat a rendelö berendezéseinek amortizaciójához, vagy a bérleti- és személyzeti díjak fedezéséhez. Ekkor jelentkezett a háború utáni évek születési hulláma miatt az állatorvoslásban feszitö elsö hullám.”

Ugyanez az oka annak, hogy bár a kutatások szerint a korán felismert CSD anabolikus hormonokkal gyógyítható, mégis aki ezt az utat választja, azt csalóként megbélyegzik. Ezzel szemben a szürést csak 1 éves kor után engedélyezik, és a mütéti gyógyítást propagálják. Az senkit nem érdekel, ez idö alatt és a mütétektöl mennyit szenved a kutya.

A további fejlödés nehány állomása: a svéd Hedhammar és Kasström (1974-75) vizsgálták a túltáplálás hatását a teljes csontváz megbetegedéseire és felhívták a figyelmet a takarmányozás és a testsúly szerepére a CSD kialakulásában. Egyidejüleg újabb utalások történtek a belsö elválasztású hormonok részvételére. Belfield (USA) 1976 óta a csípö-diszpláziát egy subkrónikus skorbut következményének és ezzel C-vitamin hiánybetegségének tekintette. Teare (USA) 1979-ben kalóriadús túltáplálás – amely társult magas fehérje tartalommal és megemelt kalcium bevitellel – után fiatal labrador retrievereknél általános csontváz elváltozásokat állapitott meg, különösen hypertrophicus osteodystrophia-t. Ascorbinsav adagolására romlottak a csontleletek, ezért ö a C-vitamint ellenjavallatként tekintette.

Ezután még nagyszámú kisérletekröl és teóriákról ír, amelyek azt bizonyitják, hogy a fiatal kutyák CSD-jának kialakulási okai között szerepelnek az alábbi tényezök: túltápláltság, túl magas testsúly, túl kevés-, ill. túl sok – eröltetett – mozgás, a pajzsmirigy elégtelen müködése, kalcium ill. foszfor túladagolás, a kettö nem megfelelö aránya, különbözö belsö elválasztású mirigyek – pl a mellékvese kéreg, agyalapi mirigy, hasnyálmirigy, stb. – elégtelen, vagy túlzott hormon termelése, különbözö vitaminok hiánya vagy túladagolása, különös tekintettel az A és D vitamin túladagolásra.

Ezekre való tekintettel propagálja a –az állattenyésztés egyéb területein évszázadok óta bevett módszerként alkalmazott – ”szükös felnevelést”, amely azt jelenti, hogy csak a növekedéshez és fejlödéshez legszükségesebb takarmányt biztosítjuk, így akadályozva a kölyök kutyák elhízását. Ugyancsak ismerteti az ún. ”dogmatikusok” munkáit, akik körömszakadtáig védik az örökletesség dogmáját, a saját és szövetségeseik jól felfogott érdekében.

”A fajtatiszta kutyák tulajdonosai és tenyésztöi az elmúlt idöszakban, több mint 40 év alatt milliárdokat kényszerültek a vizsgálatok és kiértékelések költségeire és honoráriumaira kiadni. A pénz a zsebükböl egy olyan kartell zsebébe folyik, akik érdekeltek ennek a fenntartásában. A CSD elleni küzdelem Németországban és az egyéb kis országokban egy teljes kudarc: Még egyetlen fajtában sem sikerült szelekcióval, vagy más tenyésztési eszközzel leküzdeni. Ha esetleg egyik, vagy másik fajtánál a helyzet javult volna, a látszat csalt, és inkább egy csalóka kép volt. Vagy az egyesületek hamisították meg a statisztikát, vagy a takarmányozási- és tartási körülmények javultak. A kutya populációkban az évtizedek óta folyó szelekcióval okozott összkár mérhetetlen és nagyrészt helyrehozhatatlan. A kezdettöl minden fajtában az állomány mintegy fele ki lett zárva a tenyésztésböl a csípö izület kis elváltozása miatt, köztük sok, egyébként elsö osztályú kutya. Ezzel szemben más hiányosságokat és valódi örökletes hibákat eltűrtek, ha a csípő renden volt, ezzel sok fajtában nem-kívánatos tulajdonságok terjedtek el. Többek megfigyelése szerint összefüggés van a magas intelligencia és a csípöizületi diszplázia között, ebből kiindulva valószínüsíthetjük, hogy sok esetben az egyes fajták elitje került kizárásra és ezzel olyan tulajdonságok, amelyek az evolúció és az újabb idök tenyészkiválasztása alapján kívánatos célt képezett a kutyáknál. Ezzel szemben a 2000. év kezdetéig sehol a világon nem jelent meg olyan publikáció, amely a kutya csontváz betegségeinek, ezen belül a csípö izületi diszpláziájának kiküszöböléséröl, akár csak egyetlen fajtánál hírt adott volna.”

Nézzük tehát ”magyarra”, a hétköznapi kutyás nyelvre fordítva, mi következik a fentiekböl: Az öröklésnek semmi köze a CSD-hoz, ill. maga a CSD nem öröklödik, soha, semmilyen vizsgálat, kutatás nem állapította meg, nem talált a kutya génanyagában olyan ”részeket”, amelyek felelősek lennének a CSD átörökítéséért! Azt a ”dogmatikusok” is elismerik, hogy a csontváz különböző elváltozásai nem örökletesek, hanem szerzettek, egyedül a diszpláziákról állítják, hogy azok öröklődnek. Ma már odáig ”fejlödtek” azonban, hogy azt mondják: ”A CSD kialakulásához az örökletes anyagban a hibás gének egész tömegének kell jelen lennie, és ezeknek a különböző gén komplexeknek a káros hatásuk kifejtéséhez minőségileg és mennyiségileg egy küszöbértéket át kell lépnie. A klinikai és röntgenológiai CSD mentesség nem garancia az utódok mentességére.” Magyarul egy mentes kutya is hordozhatná recesszíven a betegséget. Ez a populáció genetikai nyelvén azt jelentené, hogy egy diszpláziás kutyának minden, de MINDEN le- és felmenő, oldalági, másod-, harmad-, sokadizigleni rokonát ki kellene zárni a tenyésztésből. Belátható, hogy ez képtelenség!

Dr. Ian Billinghurst ausztrál állatorvos írja: ”A csontváz megbetegedések génjei két kategóriába tartoznak: A legfontosabbak azok, amelyek közvetve hatnak. Azok a gének, amelyek közvetlenül csontváz megbetegedést okoznak viszonylag ritkák. Ténylegesen nem is vagyunk 100%-ig biztosak, hogy egyáltalán léteznek-e. A közvetve ható gének, amelyek csontváz problémákat okoznak, az alábbi tulajdonságokért felelös gének: testnagyság, túlsúly, gyors növekedés, izomszegénység, a mozgás mechanizmus hibái.”

Még egy fontos érv az öröklődés ellen: az egyoldali CSD. Ha örökletes lenne, akkor a páros szerveknél egyformán kellene jelentkezzen. Komoly módszertani felületesség, ill. hiba a CSD-vel kapcsolatban az ún. olvasztótégely efekt, ami azt jelenti, hogy a teljesen különböző okok – baleset, betegség, fejlődési rendellenesség, stb. – miatt keletkezett csípő ízületi elváltozásokat válogatás nélkül egy tégelybe dobják, és az öröklődésre vezetik vissza.

Mivel nem örökletes, ezért a tartási körülmények, a takarmányozás, az egészség, a mozgás optimálásával kiküszöbölhető – elméletileg – a CSD. Hogyan?

Felejtsük el az ”öröklődés dogmáját”, hogy így felszabadítva gondolkodásunkat a ”végzetszerüség” béklyójából, elfelejtve, hogy minden erőnket – és anyagi eszközeinket – a szűrésre, majd az azt követő szelekcióra fordítsuk, végre próbáljuk meg saját kezünkbe venni és jobbra fordítani kedvenceink sorsát!

A kölykök részére a fogamzástól kezdve ideális takarmányozás! Ez azt jelenti, hogy a legjobb minőségű alapanyagokból készült takarmány, amelyben a vitaminok és ásványi anyagok olyan mennyiségben, és ami sokkal fontosabb, olyan arányban és olyan formában vannak jelen, ahogy arra a kölyköknek szüksége van. (Felejtsük tehát egyszer s mindenkorra a kis és nagykanál számra adagolt kalciumot, foszfort, ásványi premixeket, vitaminozásokat, akárki javasolja is.

Vigyázzunk arra, hogy a kölyök és fiatal kutyák ne hízzanak el, ne legyenek túlsúlyosak. Nagyon hibás gyakorlat az ”ad libitum” takarmányozás, amikor a takarmány állandóan a kölykök előtt áll, abból akkor és annyi ehetnek, amennyit akarnak. Ez vezet az elhízáshoz, túlsúlyhoz, amely rendkívüli mértékben igénybe veszi a még kialakulatlan, fejlődésben lévő ízületek porcait és csontjait. Inkább növekedjen a kutya kissé lassabban, esetleg maradjon 1-2 centivel kisebb, de hosszabb, és főleg fájdalommentes élete legyen.

A legkorábbi kölyökkortól kezdve a megfelelő mozgás biztosítása. A kölyköknek elegendö tér biztosítása az egész napos játékhoz. A növendékeknek napi, rendszeres öntevékeny mozgási lehetöség biztosítása. (Nagyon elterjedt az a ”babona”, hogy a nagytestű kutyákat növekedésük befejezéséig tilos mozgatni, lehetőleg egy szűk helyre bezárva kell tartani.) Megfelelő mozgás hiányában nem alakul ki az izomzat, lazák, gyengék lesznek az inak, szalagok. Az így, nem megfelelő feszességgel összefogott ízületekben nemkívánatos mozgások, ennek következtében kopások jönnek létre.

Kerülni kell a túlerőltetett mozgatást – pl. kerékpár melletti, több kilóméteres futtatás. – mivel ez olyan mertékben terhelné a még kialakulatlan ízületeket, ami a diszplázia kialakulásához vezetne.

Állandó jelleggel figyelemmel kellene kísérni a belső elválasztású mirigyek működését, hiszen az eddigi kutatások szerint a CSD kialakulásáért nagymértékben felelősek a különböző hormonok, azok túltermelése, vagy hiánya.

Fiatalkori diagnózissal –szűréssel! – idejekorán felismerni a kezdődő elváltozásokat, és a tudomány állásának megfelelő módszerekkel gyógyítani. Ezek a módszerek lehetnek például: C-vitamin alkalmazása (?), anabolikák felhasználása, az egzakt vizsgálattal megállapított vitaminhiányok pótlása, a túladagolás megszüntetése, a belső elválasztású mirigyek működésének szabályozása, gyógykezelése, a túltermelés megszüntetése, a hiányzó hormonok pótlása.

A takarmányok alapanyagainak ellenőrzése, csak kiváló minőségi anyagok, ill. azokból készült takarmányok etetése. (A vizsgálatok szerint a CSD létrejöttének egyik oka pl. a génmanipulált szója magas ösztrogén tartalma.) Lehetőleg olyan takarmányok etetése, amelyek a legkisebb mértékben használnak mesterséges anyagokat – pl. ízesítők, színezők, tartósítók, stb.

Fentebb azért írtam, hogy elméletileg használhatók ezek a módszerek, mivel a tudomány jelenlegi állása, a célzott kutatások hiánya, a vizsgálati technika és a vizsgálatok ára, a ma még hiányzó anyagok, kérdésessé teszik a fentiek egy részének alkalmazhatóságát napjainkban. A tudomány és technika fejlődése idővel lehetővé fogja tenni, hogy kutyáink megszabaduljanak ettől az ”átoktól”!

Mindenkinek, aki ebben a témában érdekelt, ajánlom figyelmébe ezt a könyvet. Úgy gondolom, ill. teljesen biztos vagyok benne, hogy ezt a dolgot újra kell gondolni, eddigi beidegződéseinktől megszabadulni, és a kutyák, meg a tenyésztés érdekében a kiutat ebbe az irányba kell keresnünk. És nem kell mindent készpénznek venni, amit anyagi érdekből rendelkezésbe/rendeletbe állítanak, csak úgy.....

A szoptató Kutya

Valójában ha minden rendben megy, nekünk semmi dolgunk nincs, mit a bőséges, megfelelő táplálék és vízzel való kiszolgálása a szukának, majd a kölyköknek kb. 2 hetes korig, mert addig a szuka mindent feltakarít. És ez lenne az ideális állapot, hogy a kutyáink önállóan tudjanak szaporodni, nevelni és minden egyebet.

De lépjük vissza egyet. A problémamentesen, illetve segítséggel lezajlott ellés után következik a szuka szoptatási időszaka. Ezt az időszakot tekintve is tapasztalhatunk néhány olyan jellegzetes dolgot, amiről érdemes néhány szót ejteni. Kérem, nézze el az olvasó, hogy a kölyöknevelés részletes gondolataival most nem foglalkozunk, hiszen ennek kifejtése külön fejezetet érdemel.

Visszatérve a kutya szoptatásához, először azt kell figyelembe venni, hogy a frissen ellett szuka kimerült, fáradt, mind alkatilag, mint szellemileg. Friss vízről mindig gondoskodjunk számára, és ne lepődjünk meg (sokan ezt túl aggódják), ha pár napig enni nem fog. Ez azért is lehetséges, a kimerültség mellett, mert anyai ösztöne erős, erősebb, mint táplálkozási ösztöne. Temperamentumos, képzett kutya esetében ez még jellemzőbb, hiszen az ösztönök felszínre hozása a használat során nem csak a munka során ölt testet, hanem azon túl is megnyilvánul. Ez természetes folyamat, ami pár nap múlva átcsap feneketlen étvágyba.

A tejtermelés, laktáció kezdetén nem is szükséges túl sok takarmány, hiszen a kölykök igaz a szopások számát tekintve sokszor, de mennyiségben keveset szopnak. Ez a párnapos időszak szükséges ahhoz, hogy az anyák szervezete, egyszerűen fogalmazva, felkészüljön, hozzáigazodjon ahhoz, hogy neki almot kell nevelnie, tejet kell termelnie. Ennek az ösztöni képessége általánosan nagyon erős. Az utódok sűrű szopása reflexként indítja be a szuka intenzív tejtermelését, azaz a kölykök igényére tejelválasztással válaszol.

A tejtermelési görbét, ha megnézzük, fokozatosan és gyorsan emelkedik, ahogy a kölykök növekednek, míg csúcsidőszakban eléri a napi másfél litert is. Túl népes alom esetén, illetve ellés utáni problémák során, melyek a kutya szuka megbetegedésével járnak, előfordulhat apasztás és a tejleadás hiánya. A kutyánál meglehetősen ritkán fordul elő, de a minden különösebb ok nélküli tejtermelés megszűnése lehet örökletes dolog.

A kölykök sűrű szopása az anya méhének regenerálódására, visszaalakulására is jótékony hatással van. Általánosan kijelenthető, hogy amely kutya jól szoptat és tejet jól termel, annál méh visszaalakulási, regenerációs időszakával ritkán van probléma.

A méh tisztulása egy hónapig tart, de a teljes folyamat közel három hónap. Ezt azonban elősegíthetjük rendszeres mozgatással, játékkal. Néha bizony az egykor dolgozó kutya figyelmét a szó szoros értelmében el kell vonni a kölykökről. Miért ez az állítás? A munka során kiteljesedő belső értékek maguk után vonják a természetes reakciók szabályosságát. Felszínre hoztuk képzéssel, tanítással a használati értékeket, ezzel együtt párhuzamosan a kutyánkban rejlő természetes értékeket is. A használati minden elvárásunk teljesítését szabályosan küldetésnek tekinti. Így küldetés számára a kölyöknevelés is, belső, erős küldetés… olyannyira, hogy néha már saját egészségét, szellemi tisztaságát sodorja veszélybe.

A kölyköktől soha el nem mozduló kutya felfekvéseket szenvedhet, ráadásul szellemi frissessége, tisztasága is „csőlátásba”, torzult értékítéletbe csaphat át. A szoptató szuka számára természetesen a kölykök jelentik ilyenkor a legerősebb motivációt. Így azoktól bármilyen motivációval el nem hívhatjuk, de a figyelemelterelés, „felszabadulás” terén óriási segítséget jelent. Elég félórányi önfeledt labdázás, mozgatás, és máris tettünk néhány jótékony lépést szukánk egészsége felé – mind testileg, mind lelkileg. Arról nem is beszélve, hogy a kíméletesen megmozgatott szoptató kutya szaporodásbiológiailag gyorsabban, jobban tisztul, regenerálódik.

A nevelés, együttélés következtében a szuka nem fog agresszívan viszonyulni, sőt, az ellés alatt megfigyelhető, hogy a gazda jelenléte nyugtatólag hat a szukára. Így ha kölykeihez nyúlunk, erre nem reagál agresszívan, és ez a szoptatás alatt elengedhetetlen.

Nagyon fontos ügyelni arra, hogy a kölykök az első időszakban minden csecsbimbót szopjanak. Erre természetesen kis létszámú alomnál kell figyelni gyakrabban, de nagyszámú kölykök is hajlamosak felváltva ugyanazokat a csecseket szopni.

A szuka tejtermelésének megindulásakor nem tesz különbséget az alomszám tekintetében. Anatómiailag tehát minden emlő mirigyállománya elkezd termelni. Ha minden csecs szopása nem történik meg, akkor a tejpangásból adódó gyulladásos folyamatokkal kell számolnunk, aminek a következménye lehet a többi csecs apasztása is.

Néhányszor tehát ügyeljünk arra, hogy minden csecset szopjanak a kölykök. A kölykök csecsre tételére amúgy is ügyelnünk kell, az alom kiegyenlítettsége érdekében. A kisebb kölyköket a szívtájékhoz közelebb eső, elülső emlőkre tegyük, mert ezekben jobb a vérkeringés és több tejet adnak. Néhány nap után a kevésbé szopott csecsek úgyis elapasztanak, a szuka tejtermelése tehát csak a kölykök által igénybe vett emlőkre korlátozódik.

A kezdeti többlet egyre inkább átcsap tejhiányba, hiszen a kölykök növekedése ugrásszerű, szinte szemmel látható mértékű. A növekvő igény kielégítésére és az anya igénybevételének, lezsarolódásának kiküszöbölésére étvágy szerint etessük napi 3-4 alkalommal a szukát.

A kölykök etetését a harmadik héten elkezdhetjük. Jótékony hatású, ha a választás időpontja felé közeledve egyre csökkentjük a szopások számát. Jótékony, mert egyrészt a kölyköket szilárd takarmány fogyasztására sarkallja, másrészt a szuka elkezd apasztani. A fokozatosságra a tejmirigygyulladás és az ebből következő szövődmények miatt ügyelni kell, különösen bő tejű egyedeknél.

A drasztikus, egyik napról a másikra történő választás tehát nem jó megoldás a következők miatt. A kutya emlője a hastájék mindkét oldalán emlőpárokból áll. Minden csecsbimbó rövid melyek végén bimbócsatorna nyílik. A bimbócsatornák egy-egy szűk tejmedencével függenek össze. A mirigyállomány által termelt tej tehát a szopásig a tejmedencében tartózkodik. Mivel a tejmedence faji sajátossága miatt szűk és kicsi, szükséges a kölyköknek sűrűn szopniuk, hogy ne keletkezzen túlzott tejpangás. A tejpangás által a tejmedencére gyakorolt nyomás a szuka tejapasztási reflexét váltja ki. De ha ez nem fokozatosan szűnik meg (hasonlóan ahhoz, amit a kezdetben minden csecs szopásánál olvastunk), akkor a tejmirigyek még nem mérséklik termelésüket. Ez által egyre több tej gyülemlik a tejmedencében, és mivel nincs szopás, a bimbócsatornán át távozni nem tud. Elkezd bomlani. A túl sok tej miatt túl sok bomlástermék viszont gyulladáshoz vezet, illetve a szuka szervezetét veszélyezteti.

A takarmány visszafogása és a szopások számának mérséklése fokozatosan készteti a tejmirigyeket termeléscsökkenésre, tehát a folyamatot megfelelő mederben tartja. Választás után, különösen első almos szukánk esetében megfigyelhető a használat során, hogy a kutyánk megkomolyodik, érettebb, tapasztaltabb lesz. Ennek azért van jelentősége, mert általános tapasztalat a kutya tanítása során, hogy jellemét tekintve örök gyerek, de a módszerhez másképp kell nyúlnunk az első alom leválasztása után. Kutyánk hozzánk és fajtársaihoz való viszonya változáson megy keresztül, komolyabb, tekintélyesebb formát ölt.

Első almos szukáknál, illetve némely esetekben találkozhatunk avval a jelenséggel, hogy a szuka nem fogadja el kölykeit, illetve az anyai ösztönök megkésve törnek elő. Szerencsére ez ritka jelenség, de fel kell készülnünk, hogy az almot nekünk kell felnevelnünk.

A szoptatási idő alatt méhváladék ürülése természetes jelenség. A méhváladék, ezen túl kedvező jel arra nézve, hogy szukánk szervezetének regenerálódása folyik. Mint olvashattuk, a mozgatás erre kedvező, pozitív hatású. A tisztulását azonban meg kell figyelnünk. A kezdetben vörhenyes, elszíneződött váladék egyre tisztább, majd szinte vízszínű lesz, végül abbamarad.

Végezetül beláthatjuk, hogy a szoptatás alatt mennyi mindenre kell törődve odafigyelnünk. Biztosítanunk kell a kölykök egészséges testi fejlődését, de a szukánkra is oda kell figyelnünk, hogy kölykeit jól táplálja, és tenyészértékét továbbra is megőrizze. Saját tapasztalat, hogy jó hatással van az elletőben elhelyezett rádió, mert így a kiskutyák mindenféle zajhoz hozzászoknak, és később sokat jelent a nevelésben.

Miután áttekintettük a szukánkban lezajló folyamatokat és buktatóit, vizsgáljuk meg a kölykök oldaláról a dolgot. Hű maradva az írás alapgondolatához, a kölyökkor alatt lejátszódó folyamatok mezejére lépjünk, de már egy másik fejezetben…

Kutya tulajdonosok.......

Én nem értek a kutyához 50 év után csak tanulom és szeretném megtapasztalni mikor egy régi kifejezéssel élve azt mondaná egy nagy öreg : TUDJA A KUTYÁT!!!
De lassan kezdem ismerni a kutyásokat... És ez az érzés eléggé biztosan belém hasít napi szinten.

Sajnos azt látom hogy az első kutya megszerzése után azonnal szakértő lesz jelentős részük . !! És már – már tudományos értekezést folytatnak néhány hét kutya tartás után ,hogy mit mondott a hazánk legnagyobb tenyésztője az ország legjobb orvosa stb stb. És fél év után „profi” tanácsokat osztogatnak egymásnak …És persze ezt el is hiszik, hogy a csoportokban csak szuper genetikus palánták , nagy múltú szakemberek vannak -..... Ez komoly állapot már szinte betegség.... még egyikük se tud kutyául.... de olyan szinten már tanácsadók mintha a kutyával ez meg tudják beszélni már szinte látnokok.... Ez az állapot sajnos veszélyes , leginkább a kutyára .
És sajnos ez a tendencia minden évben szaporodik és ezzel arányban a minőségi kutya fogy !

Köszönöm az időt, amit az oldalam elolvasára szánt és elolvasott, bizakodom a mihamarabbi személyes találkozásban.